1. |
Muzsika:szó
01:29
|
|
||
|
A rádió az egy mesterséges valami.
Ezt a fajta zenét, ezt a mai modern üvöltést meg vonyítást
Ezt-ezt nem tartom zenének, ezt ne is csináljátok,
Mer’ senkit nem érdekel egyébként.
Ezt szeretem, amit ti játszotok:
Jó népi énekesek ugye, prímással az élen…
Egy szinten vagytok a magyarsággal,
Tehát az erdélyi zene az, amit szerettek ti is.
Én magyar ember vagyok.
A többi népzene nem áll a fülünkre valahogyan.
Ugye ebbe’ nőttünk föl, ebbe a magyar népzenébe'
És ez csodálatos szépségű.
De a zenésznek, annak ki kell érni,
Megérlelődni, mint a sajtnak, tudod hogy’…
Ugye én, mint néző, nem csak a zenét hallgatom,
Hanem azt a játékot, a testmozgást, tudod…
Nagyon sokat számít!
|
||||
2. |
Árgyélus
02:09
|
|
||
3. |
Regrutás
04:46
|
|
||
|
Sej besoroztak, sej besoroztak
Engemet katonának.
Gondját viseltem, gondját viseltem
A jó édesanyámnak.
De már látom nem viselem gondját
Csuhaj, de csuhaj szegénynek.
Sej oltalmára, sej oltalmára
Hagyom a jó Istennek.
Sej még a búza, sej még a búza
Ki sem hányta a fejét.
Páros fehér galamb, páros fehér galamb
Mind elhordta a szemét.
Páros fehér galamb ne hordd el a
Búza, a búza kalászát.
Sej miből süt a, sej miből süt a
Kisangyalom pogácsát.
Befutott a vonat a hetényi állomásra,
De sok édesanya sírva-ríva néz utána.
Ne sírj édesanyám visszajövök nemsokára,
Hogyha meg nem halok messze idegen országba.
Mikor engem vizitáltak virágzott a mező,
Sírt a kedves kisangyalom, mint a záporeső.
Sírva mondta a jó anyjának, hogy besorozták az én babámat,
Besorozták három évre harminchat hónapra.
Befutott a vonat a hetényi állomásra,
De sok édesanya sírva-ríva néz utána.
Ne sírj édesanyám visszajövök nemsokára,
Hogyha meg nem halok messze idegen országba.
Befutott a vonat a hetényi állomásra,
De sok édesanya sírva-ríva néz utána.
Ne sírj édesanyám visszajövök nemsokára,
Hogyha meg nem halok messze idegen országba.
Ne sírj édesanyám visszajövök nemsokára,
Hogyha meg nem halok messze idegen országba.
|
||||
4. |
Holdvilág
03:49
|
|
||
|
Szép holdvilág volt az este,
Le van a szerelem festve.
Kinek kékre, kinek zöldre,
Nekem tiszta feketére.
Megyek az úton lefelé,
Senki se mondja: gyere bé!
Ha valaki azt mondaná,
A jó Isten megáldaná.
Csak még egyszer utoljára legyünk egymáséi.
Engem az se érdekel, ha az Úr Isten is végig nézi.
Aztán fogd itt-e szívet, ne is lássam, vigyed
Add egy vézna kutyának,
Hogyha neki se kéne, csak dobd a fenébe,
Hátha rátalálnak.
Szép holdvilág volt az este,
Valaki ült az ölemben,
Fekete virágos ingben,
Szomorúság a szívében.
Árok, árok, de mély árok.
Nem gondoltam, hogy így járok.
Belé estem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok.
Csak még egyszer utoljára legyünk egymáséi.
Engem az se érdekel, ha az Úr Isten is végig nézi.
Aztán fogd itt-e szívet, ne is lássam, vigyed
Add egy vézna kutyának,
Hogyha neki se kéne, csak dobd a fenébe,
Hátha rátalálnak.
Csak még egyszer félig,
Csak még egyszer végig.
Csak még egyszer utoljára legyünk egymáséi.
Engem az se érdekel, ha az Úr Isten is végig nézi.
Aztán fogd itt-e szívet, ne is lássam, vigyed
Add egy vézna kutyának,
Hogyha neki se kéne, csak dobd a fenébe,
Hátha rátalálnak.
Aztán fogd itt-e szívet, ne is lássam, vigyed
Add egy vézna kutyának,
Hogyha neki se kéne, csak dobd a fenébe,
Hátha rátalálnak.
|
||||
5. |
Szelidecske
03:56
|
|
||
|
Két színe van a legénynek,
Mint a csöppnyi lepedőnek,
Csuhaja, de csuhaja.
Három színe van a lánynak,
Mint a csokros violának,
Csuhaja.
Rég megmondtam a fenének,
Mennyi leány, mind egye meg,
Csuhaja, de csuhaja.
Mer' a leány legény csaló,
Mind akasztó fára való,
Csuhaja.
Nézd meg anyám, mit mutatok,
Milyen szép lányt táncoltatok,
Csuhaja, de csuhaja.
Egyenesebb a nádszálnál,
Szebb a csokros violánál,
Csuhaja.
Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák úgy ugatnak,
Csuhaja, de csuhaja.
Adok nekik víg napokat,
Hadd ugassák ki magukat,
Csuhaja.
Hallod-e te szelidecske,
Leány vagy-e vagy menyecske?
Se nem leány, sem menyecske,
Piros rózsa a kiskertben.
Szóljon!
|
||||
6. |
Panaszos
02:53
|
|
||
|
Árokparton a nyárfák,
Lombjai közt a lámpák,
Óvva őrzik titkodat,
Míg nem jő a pirkadat.
Elregélik aztán nékem,
Mikor az ég újra kéken,
Hogy az éjjel kinél jártál,
Kinek az ölében háltál.
Panaszos a szívem,
Panaszol e dalban.
Te voltál a menedékem
Minden nagy viharban.
Panaszos a szívem,
Panaszol e dalban.
Hangod tovább cseng fülemben
A hajnali zajban.
Azt hitted te régi babám, megcsaltál,
Pedig engem meg se szomorítottál.
Megcsaltad te régi babám, régi babám magadat,
Kivel cserélted fel a galambodat.
Megcsaltad te régi babám, régi babám magadat,
Kivel cserélted fel a galambodat.
Ó, én édes kedvesem,
Bánat szorítja szívem.
Bánat, bánat kegyetlen,
Szívfacsaró gyötrelem.
Már két hete nem láttalak,
A szívembe bezártalak.
Oda zártalak én téged,
Hova a halál se téved.
Panaszos a szívem,
Panaszol e dalban.
Te voltál a menedékem
Minden nagy viharban.
Panaszos a szívem,
Panaszol e dalban.
Hangod tovább cseng fülemben
A hajnali zajban.
Tavaszi szél meghajlítja az ágat,
Gyönge szívem meghasítja a bánat.
Elválásunk nem annyira, nem annyira sajnálom,
Csak, hogy eddig szerettelek azt bánom.
Elválásunk nem annyira, nem annyira sajnálom,
Csak, hogy eddig szerettelek azt bánom.
|
||||
7. |
Zongorás
06:01
|
|
||
|
Fáj a szívem kívül-belül,
Bánat szorítja kétfelől, csuhajja.
Fáj a szívem nem tagadom,
Akiért fáj nem láthatom, csuhajja.
Fáj a szívem nem tagadom,
Akiért fáj nem láthatom, csuhajja.
Akiért a szívem fáj,
Nem ezen az úton jár, csuhajja.
Akiért a szívem nem fáj,
Mind a kapum előtt sétál, csuhajja.
Akiért a szívem nem fáj,
Mind a kapum előtt sétál, csuhajja.
Elmehetsz a kapum előtt,
Nem vigyázlak, mint ezelőtt, csuhajja.
Mert ezelőtt vigyáztalak,
Szívem újult, ha láttalak, csuhajja.
Mert ezelőtt vigyáztalak,
Szívem újult, ha láttalak, csuhajja.
Azt gondolod te csipás,
Hogy engem nem szeret más, de szeret más.
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb leány is a falumba'.
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb leány is a falumba'.
Ne higgyen senki senkinek,
Senki hamis beszédinek, csuhajja.
Én is hittem valakinek,
Hittem az én édesemnek, csuhajja.
Én is hittem valakinek,
Hittem az én édesemnek, csuhajja.
Verd meg Isten azt a papot,
Aki minket összeadott, csuhajja.
Sohase' szerettük egymást,
Mégis ránk tette az áldást, csuhajja.
Sohase' szerettük egymást,
Mégis ránk tette az áldást, csuhajja.
Verd meg, Isten, verd meg azt,
Kinek szíve nem igaz, de nem igaz!
Mert az enyém igaz volt,
Mégis megcsalatkozott, de csuhajja.
Mert az enyém igaz volt,
Mégis megcsalatkozott a sötétben.
Verd meg Isten azt szívet,
Aki kettőt-hármat szeret, csuhajja.
Lám én csak egyet szerettem,
Mégis eleget szenvedtem csuhajja.
Lám én csak egyet szerettem,
Mégis eleget szenvedtem csuhajja.
Nem engedik azt az egek,
Hogy én rózsám tiéd legyek, csuhajja.
De a sors bármerre ragad,
Szívem téged meg nem tagad, csuhajja.
De a sors bármerre ragad,
Szívem téged meg nem tagad, csuhajja.
|
||||
8. |
Kék ibolya
04:47
|
|
||
|
Kék ibolya, kék ibolya búra hajtja a fejét,
Nincsen, aki megöntözze a tövét.
Szállj le harmat, szállj le harmat kék ibolya tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre.
Kéket nyílik, kéket nyílik az ibolya nem sárgát,
Az én szívem szőkét szeret nem barnát.
Mert a szőke, mert a szőke igazán tud szeretni,
De a barna hamar el tud feledni.
Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget,
Régi babám elválással fenyeget.
Válj el tőlem, válj el tőlem régi babám nem bánom,
Ne is gondolj bús szívemre hadd fájjon.
Azt gondolod te virág,
Belőled áll a világ!
A múlt nyáron nem volt eső,
Nem is termett szép szerető!
Fáj a szívem nem tagadom,
Akiért fáj nem láthatom.
Fáj a szívem nem tagadom,
Akiért fáj nem láthatom.
Be sok eső, be sok sár,
Be sok kislány megcsalt már!
Fáj a szívem nem tagadom,
Akiért fáj nem láthatom.
Fáj a szívem nem tagadom,
Akiért fáj nem láthatom.
Azt gondoltam, mindig úgy lesz,
Hogy szeretőm soha nem lesz.
Dehogy nem lesz, hiszen van is,
Nálad babám szebb is, jobb is!
|
||||
9. |
Kavalkád
04:06
|
|
||
10. |
Ez a világ
04:10
|
|
||
|
Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyoró fa virág.
Sokat ígér, keveset ád,
Amit ad is, keserűt ád.
Virágok, virágok nyíljatok majd síromon,
Madárcsőrből ejtve landoljatok hantomon,
Mi koporsóm fedi, benne én s a világom
Fekszünk ölelkezve, sajnos előre látom.
Ha nem lesz változás, eget rengető felettünk,
Az elkárhozás marad nekünk és a vesztünk,
Ha az utolsó homokszem földet ér az üvegcsébe,
Túl késő lesz, nem kapunk még egy földet cserébe.
Ez a világ, olyan világ,
Mint a mogyoró fa virág.
Sokat ígér, keveset ád,
Amit ad is, keserűt ád.
Ó, fák, lombok, örök árnyékliget felelősek,
Ti még megéltétek azt a kort, amikor minden hőstett
Egy élhetőbb világért volt, hogy ember legyen az ember,
Ma gyártósorról selejtként potyog minden falanszter.
Isten, áldd már meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel!
De az ellenség nem más, hanem saját magunk vagyunk,
Kéz a kézben, kés a hátban, mi összetartozunk!
Jaj, de csendes eső esik,
Halálomat sokan lesik.
Azért lesik halálom,
Vegyék el ez világom.
Nem úgy van az, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen.
Nem az a nap, nem az a hold,
Nem az a világ, ami volt.
Mer’, ami volt rég elmúlott,
Minden csillag földre hullott.
Csak egy maradt fenn az égen,
Ragyog két szemed tükrében.
Ez a világ, olyan világ,
Mint a mogyoró fa virág.
Sokat ígér, keveset ád,
Amit ad is, keserűt ád.
Nem úgy van az, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen.
Nem az a nap, nem az a hold,
Nem az a világ, ami volt.
Mer’, ami volt rég elmúlott,
Minden csillag földre hullott.
Csak egy maradt fenn az égen,
Ragyog két szemed tükrében.
|
||||
11. |
Árva
04:15
|
|
||
|
Kicsi madár miért keseregsz az ágon?
Nem csak te vagy elhagyott a világon.
Nékem sincsen édesapám, sem anyám,
A jó Isten mégis gondot visel rám.
Hosszú az út a temető dombjára, kis kavicsos,
Körülöttem zúg a mező, az a piros pipacsos.
Zúg a mező, szól a madár, itt baktat egy árva,
Kinek fájdalmától öltözködik szíve gyászba.
Apám mondd, figyelsz-e még rám?
Sötét felettem a felleg.
Az égre feltekintek,
Képzeletben megölellek.
Cigarettát gyújt a hold,
Helyetted átkarol, velem dalol, apám…
Bár még egyszer elmondhatnám…
Rég megmondtam bús gerlice,
Ne rakj fészket az útszélre.
Rakjál inkább a sűrűbe,
Bánat fának tetejébe.
Hogyha kérdik, hogy ki rakta,
Mond meg, hogy egy árva rakta,
Kinek sem apja, sem anyja…
Nincsen apám, már csak anyám lehetne
Az, ki megnevettetne, selyem ágyba fektetne.
Mondaná én vigyázok, vigyázok majd én reád,
Ne keseregj kismadár, anyád mindig hazavár.
Apám mondd, figyelsz-e még rám?
Sötét felettem a felleg.
Az égre feltekintek,
Képzeletben megölellek.
Cigarettát gyújt a hold,
Helyetted átkarol, velem dalol, apám…
Bár még egyszer elmondhatnám…
Rég megmondtam bús gerlice,
Ne rakj fészket az útszélre.
Rakjál inkább a sűrűbe,
Bánat fának tetejébe.
Hogyha kérdik, hogy ki rakta,
Mond meg, hogy egy árva rakta,
Kinek sem apja, sem anyja…
Elindulok, elmegyek, már nincsen visszaút,
Felgyújtok minden bánatból font koszorút.
Itt hagyom az árvát, azt, akit neveltél,
Elmegyek, bármerre fúj a szél.
Ez a vonat, ha elindul, hadd menjen,
Én utánam senki ne keseregjen.
Ha valaki én utánam kesereg,
A jó Isten a két kezével áldja meg.
Ha valaki én utánam kesereg,
A jó Isten a két kezével áldja meg.
|
||||
12. |
Fecskés
03:20
|
|
||
|
Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék,
Jaj, de búsan telnek tőled az esték.
Látod babám, eljöhetnél egy este,
S meglátnád a bús szívemet lefestve.
El is mennék én hozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuba’ nem lesne.
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este.
Szék városi öreg templom harangja,
Jaj, de ritkán hallszik nálunk a hangja.
De amikor elhozza az esti szél,
Eszembe jut, hogy te engem szerettél.
De amikor elhozza az esti szél,
Eszembe jut, hogy te engem szerettél.
Őszbe vedlik át a nyár,
Eltűnik minden madár,
Ha te is elmégy, én is el,
Hát hogy maradnék tőled el.
Őszbe vedlik át a nyár,
Eltűnik minden madár,
Ha te is elmégy, én is el,
Hát hogy maradnék tőled el.
|
||||
13. |
Berek
01:56
|
|
||
|
Hát azt nézem, hogy most már tényleg
Kezd tavaszodni, mer’ a levelek előbújtak,
Egy 8-10 napja még csak egy rügy vége volt egyébként…
Mi ez? Cinege? Vagy fecske?
Anyámék vettek Balatonon ’56-ban egy telket a vízparton,
A legszebb része a Balatonnak, így rá lehetett látni a Badacsonyra.
Ugye a parton voltunk és elmentem hátra a berekbe,
Akkor még az ősbereknek megvolt egy töredéke…
Tömegesen van a fecske.
Szeptember végén, akkor még egyszer így visszajöttek.
Volt olyan időszak, hogy három napig teli volt a víz felett.
És egyet megfogtam, bánom a mai napig is…
A kezemből kicsúszott, kitépte magát, azt’ tovább ment.
|
||||
KACAJ Pécs, Hungary
Népdalok hiphop beatekkel és harapós villanygitárral?
Autentikus dallamok és modern popzenei hangszerelés?
"Sírva vigad a magyar" avagy Pécs szívéből a KACAJ!
If you like KACAJ, you may also like:
From Cork, Ireland, Lewis Barfoot writes mystic, majestic songs derived from regional folk, with an ambient music aura.
go to album
Songs of my land
by Chiyomi Yamada
Ancient Japanese folk songs are presented with Western folk-pop arrangements to haunting, elegant effect.
go to album
Nippon Acid Folk 1970-1980
by Time Capsule
The experimental spirit permeating this collection of Japanese acid folk foreshadowed the arrivals of city pop, the psych revival, and folktronica.
go to album
Would the Light Hold Me
by Oceanique
Celtic-inspired instrumentation, delicate harmonies, and reflective lyrics abound on the sisterly indie-folk duo's debut album.
go to album
Introspective pop songs with transcendent melodies offer a joyful meditation on staying present in a world that often moves too fast.
go to album
Beautifully played and full of moving vocal performances, the Bay Area singer/songwriter's latest is a stellar work of art.
go to album
Feel The Ground You Walk Upon
by Lewis McLaughlin
Old-fashioned fiddles harmonize with rippling synths on the Scottish singer-songwriter's latest collection of original folk songs.
go to album
